A mennyiség mindig üti a minőséget

Korábban már barátaim körében közzétettem Jeff Atwood-nak a Coding Horror c. blogjáról ezt a nagyszerű írást. Íme magyarul. Kicsit még tömörítettem rajta.

Jeff Atwood a cikkében egy könyvre hivatkozik. A könyvet David Bayles és Ted Orland írta, a címe: Art & Fear, Observations On The Perils (and Rewards) of Artmaking.

A könyv arról szól, hogy hogyan lehet a művészetet "megcsinálni". Mik az okai annak, ha sokszor nem jön össze, és milyen természetűek azok a felmerülő nehézségek, amelyek sok művészt megakadályoznak abban, hogy a művészetteremtés rögös útján célba érjen. Ebből a könyvből származik a következő történet:

A kerámiatanár egy nap bejelenti az osztálynak, hogy két csoportra osztja őket. A bal oldalon ülőket - mondja - csupán az alapján fogom osztályozni, hogy hány darabot dolgoznak ki, míg a jobb oldalon ülőket tisztán az alapján, hogy milyen az elkészített darab minősége. Az osztályozás módszere egyszerű: az utolsó órán a tanár behozza a fürdőszobamérlegét, és megméri a "mennyiségi" csoport által készített edényeket. Minden 20kg-os edény 5-öst kap, a 18kg-osok már csak 4-est s.í.t. A "minőségi" csoporttal szembeni elvárás az, hogy egyetlen edényt hozzanak, annak viszont tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy megkapják az 5-öst. 

Eljött az osztályozás ideje, és az eredmény meglepő lett: a legjobb minőségű munkákat mind az a csoport készítette, amelyet a mennyiségért osztályoztak. Az jött ki a dologból, hogy mialatt a "mennyiségi" csoport lázasan égette ki egymás után a különböző munkákat, és eközben tanult a hibáiból, a "minőségi" csoport leült, és a tökéletességről filozofálgatott, a végén pedig nem tudott többet felmutatni, mint a grandiózus elméleteit és egy darab élettelen agyagot.

A dolog tanulsága:

1. Fejezd be a filozofálgatást!

2. Írj sok szoftvert!

3. Tanulj a hibáidból! 

Ha nem írunk szoftvert, nem is tudunk belőle tanulni. Ahelyett, hogy azon agonizálunk, vajon a jó dolgot alkotjuk-e, helyette egyszerűen alkossuk meg! Ha nem működne a dolog, akkor folytassuk addig, amíg meg nem találjuk a megfelelő megoldást.